Rover 10 HP 1947

Nos ezt is szétkaptuk még jobban. A csapágyak közül 4-ből 3 elfogadhatóra vizsgázott. Külön érdekesség a csapágyak reteszelése, de ez nem ide tartozik. Vagyis hogy ide tartozik, de leírni oltári bonyolult lenne :-). Ez itt az ominózus 4. csapágy. A futófelületen csúnya sérülés van. Ettől érződött "kockásnak" az egyik agy. Kicseréljük... már ha kapható...  Ugye metrikus? Persze hogy nem! De legalább valami járatos mértet? Naná hogy nem! Kapható? Hát... ha jó helyen keressük... talán...  A gömbfejeknél picit rosszabb a helyzet. Most, terhelés nélkül sajnos 4-ből 3 "lóg", lötyög. Melyik? Naná, hogy a speciális, ferde karon ülők. Más sem tudta kicserélni :-). Sebaj. Szétszedjük és megpróbáljuk kihézagolni. Mást itt nem tehetünk... Közben kézbe kerültek a csonkállványok is. A hosszú tengelyen fut a kerékcsapágy (egyes kép), a két sárgás persely pedig a függőcsapszeg ágya. Ismételt hála a megelőző Gondos Gazdának, a függőcsapszeg simán...

Szóval itt van ugyebár egy ilyen helyes kis alkatrészünk.  A megnevezésével ne is bajlódjunk, mert röviden nem lehet, hosszan meg nem érdemes. Lényeg a úgyis a funkció :-D. Egy tengely körül elforduló agy, ami hosszabbik karjával a fékpedál felől jövő rudazathoz, másik két egyenlő hosszú karjával pedig a kerekekhez elmenő rudakhoz kapcsolódik. A konzolja pedig a laprugó kötegre van felerősítve. Ezen alkatrész körül jól észlelhető lógás volt megfigyelhető. Most hogy kézbe vettük, alapvetően kellemesen csalódtunk.  A tengelyen és az agy bronzperselyein semmi kopás nem mérhető. Ez szinte hihetetlen szerencse, mert egy sereg nagy pontosságot igénylő gépmunkát spóroltunk meg vele. Honnan jött tehát a lógás? Nos egyfelől a tengely axiális (tengely irányban) volt kissé laza , amit hézagolással pikk-pakk be tudtunk lőni pontosra. Másfelől a rudazatok csatlakozásánál lötyögött kissé a mechanika. Itt is szerencsénk volt azonban, mert nem a csapok koptak meg , csupán a furatok tágulta...

Leszereltük az első futóművel fékestől mindenestől, és amint azt szofisztikáltan mondani szokás: szétrántottuk mint Floki a zsebórát. Kerékagy. Elsőre jónak tűnt, most a kerék súlya nélkül már kicsit kockásan forog. Ez a kerékcsapágy kopására utalhat. Ennyi az első futómű :-). Nem értem miért kell az a sok pompa meg bonyolítás, amikor... nos ez is el tud romlani :-).  A kép jobb alsó sarkában például az a kis sunyi vasdarab a lengéscsillapító. Lesz vele bajság rendesen. Egyfelől a gumi silentjei szó szerint elporladtak az évtizedek alatt, másfelől a karok nagyon nem egyformán járnak. Márpedig nem hátrány, ha a két oldal lengéscsillapítása közel azonos. Sebaj: kimossuk, kitisztítjuk, és... nos... meglátjuk. A folyón akkor kelünk át, ha odaérünk ugyebár. A laprugó kötegeket szétbontjuk, megtisztítjuk és újrazsírozzunk. Ez a hosszú rugóélet titka. Emitt pedig a fékrudazat kulcsalkatrésze, amivel pillanatnyilag - péntek lévén - nincs ideg foglalkozn...

"Szóval akkor azt mondod, semmi pompa, semmi restaurálgatás, mindössze rázzuk gatyába picit, legyen biztonságos, megbízható és hát ugye a tetőablakot csináljuk meg nyithatóra... értem..." Vagy mégsem. Az alany ugyanis betöltötte a hetvenet. Állapotát tekintve jóindulattal azt lehetne mondani, hogy "tisztességben megőszült". Mindenesetre semmiképp sem örökifjú... elsőre azt mondja az ember, hogy lehetetlen... igazándiból másodjára is... mind a józan paraszti ész, mind a szakma szerint ugyanis egy ilyen aggastyánhoz nem lehet már másképp hozzáállni, mint hogy darabjairól újjáépíteni... ami sok száz munkaórát, temérdek alkatrészt, energiát, ennek folyományaként pénzt igényel. Az eredménye pedig ilyen esetekben mindig a replika határán mozog... és akkor ugye itt ül velem szemben két csillogó szemű fiatal és hát azt akarja, amit elvileg nem lehet... hogy csak műszakilag csináljuk meg, amennyire feltétlenül muszáj... nem baj ha nem mindenhol tökéletes, nem baj ha nem min...