"Szóval akkor azt mondod, semmi pompa, semmi restaurálgatás, mindössze rázzuk gatyába picit, legyen biztonságos, megbízható és hát ugye a tetőablakot csináljuk meg nyithatóra... értem..." Vagy mégsem. Az alany ugyanis betöltötte a hetvenet. Állapotát tekintve jóindulattal azt lehetne mondani, hogy "tisztességben megőszült". Mindenesetre semmiképp sem örökifjú... elsőre azt mondja az ember, hogy lehetetlen... igazándiból másodjára is... mind a józan paraszti ész, mind a szakma szerint ugyanis egy ilyen aggastyánhoz nem lehet már másképp hozzáállni, mint hogy darabjairól újjáépíteni... ami sok száz munkaórát, temérdek alkatrészt, energiát, ennek folyományaként pénzt igényel. Az eredménye pedig ilyen esetekben mindig a replika határán mozog... és akkor ugye itt ül velem szemben két csillogó szemű fiatal és hát azt akarja, amit elvileg nem lehet... hogy csak műszakilag csináljuk meg, amennyire feltétlenül muszáj... nem baj ha nem mindenhol tökéletes, nem baj ha nem mindenhol csillog, csak ez a finom bőrillat, ez a kedves kopottas fényezés, ezek a félig már lepolírozott krómok, és mindaz ami 70 év történelmét jelenti, maradhasson... és persze a költségek maradjanak a földön, hiszen halandó fiatalnak nincs pénztermő fája...
Fejvakarás... vállvonogatás... majd megint egy fejvakarás... a kis realista emberke odabent persze azt mondja, hogy ez nem fog menni... ellenfele az örök optimista szerint talán :-)... annyit mindenesetre elért, hogy az autó eljött, itt van, hát bele kell kezdeni... hol fogjuk meg? Legyen egy állapotfelmérés, némi állítgatás, meg kis kocsizás. Mi bajunk lehet? Tényleg, ebből mi bajunk lehet :-) ? Ezen a panton a realista emberke azonnal hozzáteszi: egy oldtimerrel örömkocsizva sem jó meghalni fék vagy futómű hiba miatt. Ezt rá kell hagynunk, mert igaza van: fék, futómű, kormánymű... ott nincs majdnem jó, csak tökéletes. Ez az autó így is egy lélekvesztő a mai forgalomhoz mérve, nem lehetünk nagyvonalúak.. ezen a ponton egészen bizonyosan nem.
Kocsi bakra 1-2-3...
Első kellemes meglepetés: ahol zsírnak kell lennie, ott zsír van. Ez jó hír. Ezeknek az ősi gépeknek a lelke a rendszeres karbantartás.
Második kellemes meglepetés: a fékek és a kerékagyak állapota elfogadható.
Első rossz hír: mindkét oldalon "lóg" a csapszeg, vagyis ki vannak kopva a perselyek és/vagy el van kopva a csapszeg.
Harmadik jó hír: a kormánymű gömbfejek és a kormánymű úgy tűnik, nem kopottak. Persze ez még nem bizonyos, lehet csak az öreg zsír fogja össze az egészet olyan szorosan, hogy nem érezni lötyögést. Majd megnézzük közelebbről is.
Második rossz hír: a Rover fékje rudazatos rendszerű, vagyis a fékerőt nem hidraulika, hanem rudazatos mechanika viszi át a pedálról a kerekekre. Ez a rendszer igen kényes arra, hogy minden a legnagyobb rendben legyen benne, különben hajlamos egyenetlenül fogni a kerekeket. Sajnos itt akadnak problémák, amiket orvosolnunk kell.
Összességében azonban kellemes csalódás a dolog. A gépnek volt Gazdája, megkapta a törődést, nyitva maradt annak az esélye, hogy akár még... bármi is... persze nem biztos :-)...
Kerekek vissza!
Az autó picit nehezen indul, alapjáraton időnként leáll, kigyorsítva torpan és az ereje sem meggyőző. Elsőnek leszereltük a karbit és az elosztót. Ez utóbbi becsületes állapotban van, bár egy új megszakító, kondenzátor, rotor elmenne benne, viszont a tengelye nincs kikopva, ami jó hír. Ugyanez nem mondható el a karburátorról. Sajnos ott a kopások szemmel is jól láthatóak. A torpanás és az alapjárati problémák minden bizonnyal a kikopott pillangószelep tengelyre vezethetőek vissza. Ezt fel kell újítani. Ha már itt tartunk, egy gyors hengervégnyomás mérést is megejtettünk. A motor hengereiben egyenletes 8-8.5 bar nyomás mérhető, ami a gyári 6.5:1 sűrítéssel és az évek számával összevetve mindenestől elfogadhatónak látszik.
Most, hogy tudjuk ezt, azért ez nem akadályoz meg bennünket abban, hogy megpróbáljuk kihozni a legjobbat abból ami van. Gyorsan szerkesztettünk egy kis célszerszámot a gyújtás beállítására, és a karbival is matattunk egy sort. A motor indítása után szinte érezni lehetett a hangján, hogy mennyivel szívesebben "veszi a lapot". Nosza! Gépetető lecsuk, ideje van egy kis sétának (kocogásnak?)!
Odakint ideális körülmények: a madarak csiripelnek, a húsz fokos csendes szellő a cseresznyefák szirmait hordja szerteszét. Épp csak egy Rover 10 hiányzik a képből, amint ez a felvételen is látszik :-).
Mire hazaértünk a kis örömkocsizásról, már átható fagyálló szag terjengett az utastérben. A garázspadlójára kifolyó "ismeretlen eredetű lötty" csak megerősítette a gyanút: a hűtőrendszer műszaki hibája forog fenn :-).
Kis lehülés (egy kávé ideje elegendő), után kézbe vettük a problémát:
Upsz, egy öreg gumicső csendben kilehelte a lelkét. Sebaj. Mindjárt felhívom a helyi BMW/Rover márkaszervizt és rendelek egy új csövet... ja, arról lekéstem vagy 50 évet... nos akkor felmegyek a padlásra és túrok egy picit... nicsak: ez jó lesz! Ráadásul szegről végről típustiszta forrás :-).
Megjegyzések
Megjegyzés küldése