Ugrás a fő tartalomra

Első futómű 3.


Végre valahára elkészültek az új függőcsapszeg perselyek. Bepréselés után dörzsárazással igazítjuk méretre. Ma délutánra várjuk a felújított gömbfejeket is. Lesz még pici munka a csapágyakkal, kell gyártanunk új biztosítólemezeket, tömítéseket, le kell csiszolnunk a szimmeringekből, mert PONT OLYAN méret égen földön nem kapható :-). Sebaj. Gömbölyödik a dolog kifelé...


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Hogy is állunk?

Kábelköteg  ??? egyelőre napolva ??? vízhőmérőre OK olajszint mèrőnek OK féklámpakapcsoló OK szelephézagállítás OK  motorolajcsere OK kipufogójavítás Kell gyártatnunk egy tömítést   akku rögzítés OK hűtőmaszk figura ? műszerfal megvilágítás OK óra  Már jut neki áram, van hozzá működő kapcsoló, sajnos még sem mér kurbli OK karos index - OK oldalsó lámpák visszaállítása Erről még beszéljünk a kocsi zárhatósága OK az ülésállítás OK ablaknyitás zsírzása OK ajtók esetében a kédergumi pótolható? Mibe kerülhet vajon? utánanézek

Gólhelyzetek

Baj van az üzemanyag szivattyúval és nem zárható az autó. Hamar látszott, hogy a meglévő alkatrészek tuningja nem fogja meghozni a várt eredményt, így újat kerestünk. Persze egyik sincs polcon. Meglepődtünk? Aligha. A zárbetét különösen fájó ügy, mivel sem cikkszámunk, sem gyártónk nincs hozzá. "Rover 10HP lock barrel" nem ismeretes, így jobb híján a korosztályos autókat kezdtük szúrópróba szerűen tetemre hívni. És nicsak: a '47-'63 közt gyártott Morris Minor Traveller hátsó ajtajának zárja - mintha - olyasmi lenne. Ment a kérdés a fórumokra, de csak nagy kukaság volt a válasz. Nincs más hátra, mint előre: berendeltük. Megérkezett. Öröm-bódottá!... addig tartott, míg meg nem vizsgáltuk tüzetesen... és nos igen: akad itt egy huncut kis 1.2mm differencia... Mit lehet ilyenkor tenni? Másik nincs, így nekilát az emberfia variálni. Síp, dob, nádihegedű... ééééés... reszelő, maró, türelemkapszula... És voila: szépséghiba, hogy kissé besüllyedt a zárcim...

Műszerek 2.

Mint már írtam, ma sikerült életre kelteni az olajszint jelzőt, de nem ez volt a mára tervezett attrakció műszerek terén, hanem a kapillárisos vízhőfok jeladó. Nem könnyű mutatvány. A rendszerbe éter kell tölteni, mégpedig 0.5mm átmérőjű lukon át. Ez ár önmagában is kihívás, hát még ha tudjuk, hogy az éter forráspontja 37 fok. E hőmérséklet felett vadul gőzzé válik és kezelhetetlen lesz. Csak megjegyzésképpen, a műhely levegője 24 fokos... Ha mindez nem lenne elegendő, a feltöltött rendszert forrasztással kell lezárni, amihez ugyebár a kritikus részt 260 fok fölé kell hevíteni... Nem bonyolítom az életet a besült próbálkozások részleteivel. A lényeg az, hogy a nap végére ismét MŰKÖDIK! Tesztberendezés :-). A víz 100 fokon forr :-).