A Rover olajzási rendszere nagyon hasonlít a mai belső égésű motorokéra, legalábbis alapsémáját tekintve. Egyetlen fontos kivétellel: nem rendelkezik olajszűrővel. A hozzá való olaj, így más tulajdonságokkal kell bírjon, mint a modern olajok. Míg ez utóbbiak akkor végzik jól a dolgukat, ha a szennyeződést és az oljaba jutott kormot lebegtetik, megvédve a finoman megmunkált apró olajjáratokat a z eltömődéstől, mindeközben a szűrőre bízva a olyan méretű szennyeződések kiválasztását, ami márt kárt tenne az illesztett felületekben, a Roverben szűrő híján épp ellenkező az olaj dolga: a szennyeződést ülepíteni kell, minél kevesebb kosz keringjen a rendszerben. És hogy hova kerül a kosz? Az olajteknőbe, más néven karterbe. A Rover korában rutin karbantartási művelet volt évente levenni az olajteknőt, és megtisztítani az olajiszaptól.
Ahogy leengedtük az olajat, nyilvánvalóvá vált, hogy ezt a lépést egy ideje hanyagolta a kocsi megelőző tulajdonosa, így gyorsan nekirugaszkodtunk, hogy a szép friss olaj ne találkozzon már az évtizedes olajsárral.
Ahogy leengedtük az olajat, nyilvánvalóvá vált, hogy ezt a lépést egy ideje hanyagolta a kocsi megelőző tulajdonosa, így gyorsan nekirugaszkodtunk, hogy a szép friss olaj ne találkozzon már az évtizedes olajsárral.
Az a kis hengeres tárgy, az olajszint jelző - merthogy olyan is van a kocsiban. Az olajsár eltávolítása, alapos takarítás, újratömítés után újra mér!
A friss olajjal átjáratott rendszer hangja érezhetőben simább lett. A dolgot megfejeltük még egy szelephézag állítással is.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése