Rover 10 HP 1947

Kurbli

Kábelköteg  ??? egyelőre napolva ??? vízhőmérőre OK olajszint mèrőnek OK féklámpakapcsoló OK szelephézagállítás OK  motorolajcsere OK kipufogójavítás Kell gyártatnunk egy tömítést   akku rögzítés OK hűtőmaszk figura ? műszerfal megvilágítás OK óra  Már jut neki áram, van hozzá működő kapcsoló, sajnos még sem mér kurbli OK karos index - OK oldalsó lámpák visszaállítása Erről még beszéljünk a kocsi zárhatósága OK az ülésállítás OK ablaknyitás zsírzása OK ajtók esetében a kédergumi pótolható? Mibe kerülhet vajon? utánanézek

Mint már írtam, ma sikerült életre kelteni az olajszint jelzőt, de nem ez volt a mára tervezett attrakció műszerek terén, hanem a kapillárisos vízhőfok jeladó. Nem könnyű mutatvány. A rendszerbe éter kell tölteni, mégpedig 0.5mm átmérőjű lukon át. Ez ár önmagában is kihívás, hát még ha tudjuk, hogy az éter forráspontja 37 fok. E hőmérséklet felett vadul gőzzé válik és kezelhetetlen lesz. Csak megjegyzésképpen, a műhely levegője 24 fokos... Ha mindez nem lenne elegendő, a feltöltött rendszert forrasztással kell lezárni, amihez ugyebár a kritikus részt 260 fok fölé kell hevíteni... Nem bonyolítom az életet a besült próbálkozások részleteivel. A lényeg az, hogy a nap végére ismét MŰKÖDIK! Tesztberendezés :-). A víz 100 fokon forr :-).

A Rover olajzási rendszere nagyon hasonlít a mai belső égésű motorokéra, legalábbis alapsémáját tekintve. Egyetlen fontos kivétellel: nem rendelkezik olajszűrővel. A hozzá való olaj, így más tulajdonságokkal kell bírjon, mint a modern olajok. Míg ez utóbbiak akkor végzik jól a dolgukat, ha a szennyeződést és az oljaba jutott kormot lebegtetik, megvédve a finoman megmunkált apró olajjáratokat a z eltömődéstől, mindeközben a szűrőre bízva a olyan méretű szennyeződések kiválasztását, ami márt kárt tenne az illesztett felületekben, a Roverben szűrő híján épp ellenkező az olaj dolga: a szennyeződést ülepíteni kell, minél kevesebb kosz keringjen a rendszerben. És hogy hova kerül a kosz? Az olajteknőbe, más néven karterbe. A Rover korában rutin karbantartási művelet volt évente levenni az olajteknőt, és megtisztítani az olajiszaptól. Ahogy leengedtük az olajat, nyilvánvalóvá vált, hogy ezt a lépést egy ideje hanyagolta a kocsi megelőző tulajdonosa, így gyorsan nekirugaszkodtunk, hogy a szép ...

Nem működik a vízhőfok mérő műszer. Ez az álmoskönyv szerint nem kívánatos fejlemény. Vergődik  krúzol az ember fia(lánya) a pesti csúcsforgalomban, terelgetve a mintegy 27 deli paripából levő ménest, szervósan (értsd: két lábbal izomból) taposva a féket a lassulás reményében, a kormány holtjáték két végpontján túl remélt ösztökével már magában bő hozamú adrenalin forrás. Kinek hiányzik ilyenkor még egy édeskés felhőt izzadó gőzgép a motortérben? Mutasson hát a mutató! A műszer teljesen mechanikus, így elektromos hiba szerencsére kizárva. Az egyszerű mechanikus hiba a mutató esetleges megszorulása. Sajnos az ide vágó kifinomult tesztmetódus (műszer üvegének kocogatása) negatív eredménnyel zárul: a mutató szabadon remeg, ami a rugóig bezárólag szabad mechanikát jelent. Akkor ki kell bontani az egész katyvaszt! Röpke két órácska és a munkapadon hever a műszer. Kombinált műszer lévén, a bal oldali az olajnyomás szelencéje, a jobb pedig a vízhőfoké.. merthogy ez is egy nyomás...

Nagyáramú kábelek Egy lángoló autó tud művészi látványt nyújtani, de a Roverrel nem törünk ilyen babérokra :-). Így hát átnézzük a kábelezést is kissé. A nagyáramú kábelek azonnal elbukják a tűzvédelmi vizsgálatot. Micsoda kis "ötletes" toldás :-D. Az akkukábel egy random darabja. Két dolog is szembeötlő. Az egyik az, hogy ezek a népek aztán megadták a módját: a réz kábel szálai horganyzottal :-o... ez így örök élet+2 év garanciás... kár, hogy a szigetelés "némiképp" hamarabb ment nyugdíjba. Félek az új kábel nem bír már ki újabb 70 évet, de azért bizalomgerjesztőbb látvány. A régi akkusarukat megmentettem. Valaki valamikor annyira meglepődött azon, hogy az autó pozitív testelésű, hogy hamar fel is véste... ...egy pár helyre... pl. a kárpitra :-/.

A Rover légkondiját egy kis türelemmel+rozsdaoldó+kúszóolaj restauráltuk... na jó nem, de legalább nyitható ÉS csukható is :-). A kis csini embléma is kapott egy pici törődést. Most épp úgy csillog, mint boldogult legény korában. Az üléseket is kivettük, most állíthatóak anélkül is, hogy feltépné az ember a padlólemezt. Az akkumulátor is kapott egy biztonságos leszorítót.    

A kis Rovert nem lehet bezárni. Ez azért kellemetlen tény. Szétszedtük a zárszerkezetet, hogy kiderüljön a bajság oka. Nem lettünk boldogok... Az alsó képen jól látszik, hogy a múlt egy bizonytalan pontján a zárnyelvet mozgató pöcök letört. Az ügyes kezű, de nem annyira átgondolt szerelő a letört csonkot egy a spiátterbe fúrt lukba illesztett rézhengerecskével próbálta helyettesíteni. Sajnos a csonk pozíciója nem jó, így a zárnyelv nem tér ki eléggé ahhoz, hogy rögzítse a kilincset. Ez így ebben a formában szinte javíthatatlan (komplex esztergamunkát, profi ragasztást igényelne és a végeredmény még mindig lutri élettartamú). Ebből az alkatrészből bizony új vagy legalábbis nem törött használt kell.  Természetesen Rover 10HP-hez már a neten sem lehet zárbetétet kapni :-), így próba szerencse alapon a korban passzoló autók hasonló alkatrészeit pásztáztam végig. A Morris Minor Traveller (kombi) '63 előtti típusának hátsó ajtó zárja... hm... a képek szerint gyanúsan hasonló....

Végre valahára elkészültek az új függőcsapszeg perselyek. Bepréselés után dörzsárazással igazítjuk méretre. Ma délutánra várjuk a felújított gömbfejeket is. Lesz még pici munka a csapágyakkal, kell gyártanunk új biztosítólemezeket, tömítéseket, le kell csiszolnunk a szimmeringekből, mert PONT OLYAN méret égen földön nem kapható :-). Sebaj. Gömbölyödik a dolog kifelé...